Túl fiatal vagy, ahhoz hogy beszélni tudjál vagy túl részeg.
A szocmunkás szeme könnybe lábad: idilli családi fészek.
Pedig a szülök nem hibásak, hát persze, persze!
Csak apád most is beszívott, mielőtt anyád száját beverte.

Takard el a szemed, ne is lásd, az arcokon a sebeket ne piszkáld.
Maradj távol a halál zajától, hát hogyha így túléled talán,

Kaszinók, meleg bárok, kokainzabáló popsztárok
integetnek, nyújtják a kezeiket itt van, harapj rá!
Kár hogy még valaki itt tart. Pedig Jim Morrison már régen meghalt.
Gyújts érte gyertyát engem nem érdekel, szarok rá!

Ki meddig él? És hogy mennyit kér? A lényeg az, hogy mennyit ér!

Takard el a szemed, ne is lásd, az arcokon a sebeket ne piszkáld.
Maradj távol a halál zajától, hát hogyha így túléled talán,

Te itt vagy, arcodat nézem, beszélsz hozzám, de nem értem.
Gyorsan, bújj el csendben, nem árthat így neked senki már!
Néha visszatérő álmok, csak az önbizalmadat nem találod
bátran, előre, túl sötét van, hogy visszaforduljál!

A te utad, te választasz,
hogy egy lehetőséget megtartasz, vagy elszalasztasz
van eszed, nem ugrasz a tűzbe akárkiért,
remélem te nem vagy olyam marha, hogy meghalsz a semmiért.