Ez a nap már eleve szar volt, csak egy kis nyugalomra vágytam.
Te meg adtad az intellektuelt, én meg jópofát vágtam hozzá.
Tudod, utállak, mikor ilyen vagy, ilyenkor nem bírok veled.
Folyton azon gondolkodom, mikor jön meg az eszed.
Végre depressziós voltam tegnap délután.
Csak feküdtem a földön, mint egy vérző partizán.
Hallottam, ahogy megtelnek a játszóterek.
Ahogy ész nélkül ordibál a sok hülyegyerek.

Semmi nem változik, minden úgy marad,
A tempó egyre lassul, semmi nem halad.
Hiszen szarnak rá, hogy tilos és hogy nem szabad,
Hogyha rendőrt lát, már senki nem szalad.
Mondhattok akármit, én már nem súgok,
Hiába üldöztettek, én már nem futok.
Menekülni ebből úgysem tudok.

Van, aki úgy fogja fel, nincs más kiút, csak a halál.
Van, aki lealacsonyodik, erre a szintre és magára talál.
Ordító fájdalmak közt érvényesülni próbál.
Nappal szart lapátol, este felszolgál.

Semmi nem változik, minden úgy marad,
A tempó egyre lassul, semmi nem halad.
Hiszen szarnak rá, hogy tilos és hogy nem szabad,
Hogyha rendőrt lát, már senki nem szalad.
Mondhattok akármit, én már nem súgok,
Hiába üldöztettek, én már nem futok.
Menekülni ebből úgysem tudok.

Nem tudom még, hogy mit csinálok holnap.
Talán kelet felé tájolom magam, és meghajlok a kornak.
Olyan csalódott voltam én tegnap este,
Mint az a hajléktalan, aki felébredve kabátját kereste.
Lehet, hogy befoghatnám pofámat szépen,
Hisz semmi nem változna tulajdonképpen.
Minden rendben van, vagy legalábbis nagyon úgy látszik,
Csak a 8 éves kisfiad pisztollyal játszik.

Semmi nem változik, minden úgy marad,
A tempó egyre lassul, semmi nem halad.
Hiszen szarnak rá, hogy tilos és hogy nem szabad,
Hogyha rendőrt lát, már senki nem szalad.
Mondhattok akármit, én már nem súgok,
Hiába üldöztettek, én már nem futok.
Menekülni ebből úgysem tudok.