Figyel sok mocskos ember és csak arra vár,hogy összeessél végleg és
egy idegroncsá válj. Nem tudod hogy mi történik, de úgy érzed elég,
mint a buldózer az ország te pedig a törmelék. Mert éjszakánként az ágy
alá bújsz és bámulsz nyugodtan a semmibe, meg se mozdulsz pedig tudod
jól, hogy nem hagyhatnád ezt ennyibe. De egy hang legbelülről azt
mondja: Ne félj vedd már magad észre! Állj talpra és élj!! Mert eltünt
minden bíztató szó csak az üresség maradt, néha a pofádba röhögnek, te
meg csak hergeled magad, meg tudnál mozdulni csak nem vagy elég
merész, mint egy támadó az ország te pedig az ékszerész. Volt is lesz is
olyan ember akitöl mindig is tartassz, akinek segítséget nyújtassz, vagy-
akkit bátran leszarhatsz. Mint a részeg hobó szinte még gyerek, mert a
lépcsőházadba hugyozott hülyére vered. Olyan leszel lassan mint egy
gép.